Leopoldina kertje
A Hattyús-tó tervezett újraépítése miatt az érdeklődés
középpontjába került Grassalkovics III. Antalné Esterházy
Leopoldina (1776-1864 – a máriabesnyői családi kriptában nyugszik
férjével együtt), híres kertje. A dinasztiaalapító Grassalkovich
Antal unokájának felesége közreműködésével lett a korábbi
franciakertből angolpark, és akkor létesült a két Hattyús-tó
is.
„…Grassalkovich hercegnő gödöllői virágos kertjének elrendezése
annyira ízléses, s a növényeket olyan gondosan ápolják, hogy talán
még Angliában sem lehetne szebbet találni. A lehető legelőnyösebb
módon alkalmazzák a gyep, a liget, a lugas minden változatát,
csakúgy, mint a rácsos szaletli, a virágkosarak és – csokrok
szerényebb fényűzésben rejlő összes lehetőségét. Itt Gödöllőn
azonban, a sok szépség közepette, melyet természet és művészet oly
bőkezűen szórta erre a tájra, dehogy is törtük ilyesmin a fejünket,
amit láttunk, annyira elkápráztatott és felvidított, hogy semmi
kedvünk sem volt bírálgatni.”
Az angliai születésű John Paget orvos (1808-1892) Wesselényi
Polixénát vette feleségül, és mielőtt a reformkor Magyarországán
letelepedett volna másfél évig utazgatott hazánkban. A
kastélyparkban töltött kellemes órákra emlékezve írta fent idézett
megállapítását.
A kastélyt övező zöldterület annak idején három részből állt:
a főhomlokzattal szemben volt az úgynevezett alsópark
A díszudvar mögött terült el a felsőpark (nagyjából a mai
kastélypark) és a HÉV vonal túloldalán lévő (most Erzsébet-park)
területet nevezték a herceg mulatókertjének. Egy 1799-es
leírásból ismert, hogy a kálvária alatt a Pazsaki-források (Rákos
patak forrásai) vizét gyűjtötték össze, amit cserépcsöveken vezette
oda Szada határából, azt kőmedencében gyűjtötték össze, és abból
táplálták a szökőkutakat. (A kálvária felújítására is nyert a város
pályázati pénzt.)
Franciaországból indult a "vissza a természethez" mottó
jegyében, szinte egész Európában eszelős kertépítési mánia
kezdődött. Ez Gödöllőt sem kerülte el. A parkkal kapcsolatban (is)
kihagyhatatlan forrásmű Odrobenyák János: Gödöllő hajdan és most
címmel írt könyve. A szerző, lévén tisztelendő, a plébánia Historia
Domusából szerezte ismereteit mi is történt 1817-ben.
„A hercegasszony a felső kertet környező kőfalakat, melyek a szabad
kilátást akadályozták, lerontatta s azok helyébe mély árkokat
ásatott, melyekből kiemelkedő bástyákat huzatott körül egész a
földszinig, és azok tetején rácsozott keritést huzatott… A felső
kerthez tartozik a főbejárástól jobbra és balra eső két kis kert a
terrasseokkal együtt. Itt állanak azon kőbódék, melyek egykor a
hercegi udvari gránátos őrség számára szolgáltak. A Grassalkovics
családnak ugyanis gránátosai is voltak, kik diszőrséget képeztek a
főbejáratnál, azonban 1827-ben, midőn a II. herceg csőd alá jutott,
a költségkimélés szempontjából a gránátosok elbocsáttattak.
E gránátosok igen ügyesek voltak a kert kivilágításának
elővarázsolásában. Több ily elragadó büvös kivilágitás jegyeztetett
fel, mely a magas vendégek megérkezésekor néha meglepő
hirtelenséggel lőn előállítva. 8000 lámpás állott készenlétben,
melyek ily alkalomkor az egész felső kertben különféle meglepő
csoportozatokban helyeztettek el. A felső kert e
tündériességét ilyenkor nagyban emelte, a kert közepén elhelyezett
házi zenészek játéka. – Ily estélyi ünnepélyek alkalmával
nemcsak a gödöllői lakosság, hanem a szomszéd-falvak értelmisége
is, szivesen összecsoportosult; s a mennyiben csak keveseknek
engedtetett meg a bemenet, a tömeg a felső kert környezetében le-és
felsétálgatva az országútról, vagy pedig a kálvária-dombról
hallgatta a zenét.”
Esterházy Leopoldina kertjének csodájára jártak. A Honművész című
lap 1837-ben így számolt be látnivalóról.
„Ezen nagy terjedelmű kertet ugy nézhetni, mint angol kertet,
mellynél az elrendezés helyes, s az üveg- s ananászházak jó
karban állanak. A kis elzárt virágkert a
herczegné mulató helye. A hattyú-tó tükrében levén állitva
pavillonja is, melly kert mélyebb helyzetű
valamivel a nagynál, s mellyet egy faragott kövekkel kirakott
csatorna választ ketté, – s beosztásban helyes izlésre és kertészi
szorgalomra mutat.A mostan élő herceg megengedé alattvalójinak a
kerten keresztül kocsizást, s a kertben sétálhatást, mi által
élénkséget nyert a kert. Közel a kastélyhoz helyezvék az uradalmi
tisztek lakjai, ugy hasonlólag az egy emeletes vendégfogadó
is. A vadas kertben, melly összeköttetésben áll az angol nagy
kerttel, s melynek kerülete mintegy 3 órányi, láthatni különféle
vadakat, jelesül szelid arany s ezüst fáczánokat.”
A Regélőben pedig ezt olvashatták a korabeliek a felsőparkról.
„Itt rózsavirányok mosolyognak, amott fehér liliomok tárván ki
szűz keblöket aranyszín ruhácskájuk úgylátszik bennek, mint
Ámornak nyila egy ártatlan szívben, – emitt szerény vaniliák
éreztetik fenséges illatjokkal itt létöket.– amott nyílt arcú
hortensiák hivogatnak az előttük álló padra leülni, mellyet sugár
jegenyék, susogó hársak s komoly fenyvesek környékeznek. Itt-ott
gyönyörű vegyöletben külön színü s alakú virágok – talán a világ öt
külön részéről összehordva.
A Regélő munkatársa átsétált az alsóparkba is.
„Ezen kisebb kertben találhatni a finomabb, legkülönneműbb rózsa
virágokat, ezer féle peralgóniumokat (muskátli), teljes s mintegy
80 féle színű georginákat (dália) oleandereket,
(leander) fejér és piros szinüket…”
A kastélyba látogató híres emberek: – Széchenyi István, a hercegnő
nagy tisztelője, és Petőfi Sándor, aki a jószágkormányzó lányának,
Mednyánszky Bertának írta szerelmetes verseit, és mások is –
örömmel gyönyörködtek a pompás látnivalóban.
A kastély személyzete és a település minden lakója szeretve
tisztelte a hercegnőt, valóságos „védangyaluknak” tartották.
Örömmel konstatálták, amikor a nagyobbik hattyús-tó közepére, a
kifejezetten neki épített pavilonhoz „csolnakázott”. Ám mégis
dicstelen ok miatt hagyta el a kastélyt és az általa teremtett
angolparkot. Egy idegen – szászországi – kertészsegéd visszaélve
jóindulatával, tudván azt, hogy nem őrzi senki: elrabolta a
hercegné ékszereit és kifosztotta az uradalom pénzárát.
Ha a kastély állandó kiállításán látható egyik festményről
Esterházy Leopoldina lenézne hajdani kertjére, vajon
ráismerne-e? Van-e olyan fa, amit még az ő idejében ültettek?
Igen, pl. a barokk színház előtti páfrányfenyő (Ginkgo biloba) és a
főszárny és a még romos Muzsikus-gang derékszög által határolt
területen látható juharlevelű platán (Platanus x
acerifolia) is, amit nagy valószínűséggel még a
hercegnő életében telepítették.
(A két tavat később a királyi időszakban Erzsébet királyné óhajára
feltöltötték, az egyiket az 1870-es, a másikat az 1890-es évek
elején, mivel a patak már nem tudta kellő vízhozammal ellátni
azokat.)
Szabó Margit
http://kastely.lap.hu
http://kastelyepiteszet.lap.hu
http://kastelykert.lap.hu
© Civertan Stúdió Budapest (Társblog: Civertan.blogter.hu)
